2014. január 16., csütörtök

Prologue


Sziasztok. Tudom, tudom..újabb blog. Még én magam se értem miért írok állandóan új blogokat. De most olyan írhatnékom van. És nem kell  megijedni a történettől. Nem vidám, de ez van. Ilyen is kell...mindenféleképpen írjatok kommentet. Várom a véleményeteket. :D
Üdv, Rosette.

Anti Fitness Club- Többet érsz
Kezemben a mikrofonnal szaladok fel a színpadra. A tömeg ordít. Halvány mosoly kúszik az arcomra. A mögöttem lévő banda társaimra pillantok. Két gitáros, egy dobos..és én. Egy tipikus rock banda..mégis számomra az életet jelentik..ők és a rock.
-Mindenki készen áll?- kiabálok a tömegre nézve. Mire a fiúkra nézek akik belekezdenek az első dalra. Majd énekelni kezdek...
Amikor a színpadon vagyok..minden rosszat elfelejtek..mindent. Mit csináltam és ahogyan élek, olyankor csak a rajongóknak élek. Zene..hogy mit is jelent számomra? Az életet. Szó szerint. A banda és a zene jelent mindent az életemben. Így is el vagyok veszve de nélkülük még jobban el lennék.
Rengeteg este így telik el. Éneklek, zenélünk..majd lejövök a színpadról. Alkohol, drog... bele esek újra és újra a hibáimba. Újra és újra a a rossz utat választom. A pokolra fogok jutni. De már nem érdekel. Már rég feladtam. Nincs mit tenni..ez lettem én. Óvatosan a csuklómra pillantok..utálom magam..
Egy szörnyű ember vagyok. Nem hogy próbáltam volna jobb útra térni..nem hogy próbáltam volna elfelejteni mindent. Nem én még rontottam a helyzetemen. Utálom magam ezekért a dolgokért. Minden rossz dolgot ki próbáltam..csak hogy jobb legyen..de nem lett..még rosszabb lett és egyre csak rosszabb lesz. Csúszik le azon a bizonyos lejtőn és senki se fog tudni megmenteni. Az egyik legrosszabb felismerés az életeben, hogy magadat csak te mentheted meg senki más. De ahhoz hogy te megmenthesd magad kell valaki. Valaki aki ott van és fogja a kezed. Ő volt az. Régen ő volt az. Szőke haj, bájos mosoly, angyali arc még angyalibb tekintettel, csillogó szemek. Még álmodok róla.. a gyerek koromról. Még mikor legjobb barátok voltunk..mára pedig már semmi sem maradt mindezekből.
Brookly-n az egyik leggyönyörűbb város ahol valaha jártam és örülök, hogy itt élhetek. Bár Magyarországról jöttem, magyar vagyok de mégis jobban szeretek itt lakni mint otthon. Azzal hogy elköltöztem valóra váltottam az álmomat. Bandám van, rock és énekelhetek, nekik. Mindennél többet jelent..
De sosem gondoltam volna, hogy egy rémálomban fogok élni.
Mert rájöttem, hogy az élet igenis a legjobb méreg!

1 megjegyzés:

  1. Drága Rosette!
    Nekem nagyon tetszik az alap ötlet és persze az is, hogy Patocska Oliver fanfictionos. Mert persze én is Wayer vagyok :D :)
    A paralógushoz: nagyon jó lett. :)
    Reméllem nem gond, ha azt tanácsolom, hogy csináltass fejlécet - az egy picit fel dobná a blogod kinézetét.
    Összességében nagyon örülök, hogy egy újabb BTW fanfictionos blogot olvashatok, de mindegyik más, mint a tiéd is, mert ilyet még nem olvastam. Nagyon tetszik eddig a paralógus és a történetről szóló kicsi rész. A kinézet is illik a sztorihoz, csak ha lenne fejléc, akkor az picivel fel is dobná.
    Persze te döntöd el, hogy változtatsz-e. Nekem így is nagyon tetszik! :)

    By.: Christina S. Thrush

    VálaszTörlés